VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON

Keresés Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala


SZÜCS István
( Magyargencs, 1892. október 9. - Tatabánya, 1980. október 11. )

jogász, főispán

Apja: Szücs István huszárkapitány. 1909-ben érettségizett a szombathelyi premontrei főgimnáziumban. A budapesti egyetemen 1914-ben avatták az államtudományok doktorává. Az 1. világháború éveiben katona, két évig orosz hadifogoly. 1918-ban közigazgatási gyakornok, egy évvel később vármegyei aljegyző. 1928-tól a Szombathelyi járásban főszolgabíró, 1938. március 9-én nevezték ki Vas vármegye főispánjának, amely tisztségről 1944. március 19-én, a németek bevonulása után lemondott. Hivatali működése idején Vas megyében iskolák, óvodák, orvosi és állatorvosi rendelők, kultúrházak sora épült. Még 1935-ben, főszolgabíróként Ondódon (ahol 1100 lakos közül 700 volt cigány volt) megépíttette Magyarország első cigány iskoláját. Fellépett a zsidókat ért atrocitások elkövetői ellen, és erre utasította a Vas megyei rendőrséget is. Az 1. világháborúban két kisezüst és egy nagyezüst kitüntetést kapott, 1944 nyarán főhadnagyként behívták katonai szolgálatra, de kora miatt a frontra nem küldhették, kinevezték a zalabéri lengyel tiszti menekülttábor parancsnokává. Táborparancsnokként nem akadályozta meg a lengyel katonatisztek szökését, ezért a Gestapo 1944. október 19-én elhurcolta, csak a háború végén szabadult ki a németek fogságából. 1947 után minden vagyonát elvették, 1951-től még nyugdíját is elvonták, 1952-ben pedig a Somlón lévő szőlőjébe kitelepítették. Életének utolsó időszakában Tatán élt. 1944-ben Magyargencs Díszpolgára címet kapott.
  I.: Vasmegyei fejek.(Szerk. és kiad.: HALÁSZ Imre.) Szombathely, 1930. – NAGY N. János: Azok a rég letűnt idők. Cleveland, 1984. – TEKE András: Magyargencs krónikája. Magyargencs, 2008.